A szeptemberi esemény tíz szava az alábbiak voltak:
Tisztítószer
Antidepresszáns
Potencia
Állomás
Dunaújváros
Cipőfűző
Cimbora
Póniló
Könyvtár
A témának a jövőt választottátok. Az elkészült versekből szemezgetünk:
Górász Péter: Jövőkép
Szuperszónikus, utópisztikus Dunaújváros képem nékem az:
Gyárkémények köré épült, de már szépült cimborám, Szevasz!
Remélem jövőre már az állomás se tré, de még igen.
Hogyha ellátogatok majd könyvtárába, elkísérsz Szívem?
Nincs elég potenciám asszem, hogy írjam mi ott a helyzet.
Éltem előtti korok gubancolt cipőfűzője;
Jár a gyár, vagy „hess madár”? Régi rendszer űzője?
Tisztítószer kellett é, vagy ami volt azt szerették
100 év múlva: Hárpia,
S megesz az apátia,
Vagy rosszul látom s ez tényleg nem rév?
Képzetem egy póniló, vagy antidepresszáns-faló nemtom.
Amit láttam a nyáron
Valós e, azt nem vágom:
Fent és szép, vagy tényleg lent és rom.
Domokos Anna verse:
Szóval írjak a jövőről? Kedves!
Írjak … csak úgy … és ha nem megy?
Mi lesz száz év múlva? Sokan kérdezik.
Számomra a jövő nem is létezik!
Persze lesz, de mi nem leszünk benne, cimbora
mert Gaiának nincsen rá semmi indoka,
hogy megtűrje hátán e csomó fószert
szerez valami környezetbarát tisztítószert,
s lerázza az emberi nemet magáról,
mint megbokrosodott póniló levet a hátáról.
Hogy miért tört rám ily nagy apátia?
Mert ön és közveszélyes az emberfia.
Volt, s van benne némi potencia, elismerem,
de sokak agya, s lelke csak egy sötét verem.
Mikor Dunaújváros is már régi lesz,
S a könyvtár csak egy merevlemez,
akkor következik a végső állomás.
Kísért eme szörnyű látomás.
Amikor levegőd, vized már semmi sem marad,
jobb, ha egy cipőfűzőre felkötöd magad.
De vannak itt lelkes, ifjú emberek, kiknek másképp forog az agya.
Azt mondják: Szedjél antidepresszánst, nyanya!
