démonok űzik teliholdas éjszakán
sikátorok mélyén zöldes foszforeszkáló szempár
keserves miákolás harci csatazaj
megremeg az emberi lélek ha nyivákol egy magas hang
surran sötétben kedveli a tetőt és a nagy teret
gömbölyödik padlás mélyén a galambok is rettegnek
egerek félve kúsznak a forgács közé
patkányok sírva futnak a sötét alagutak mélyén
amerre jár a négylábú királyi leszármazott
a kisebbek kussolnak
nincs ki szembeszálljon eme fenevaddal ki uralja az éjt
nincs ki túljárjon tejfölös bajuszos furfangos eszén
rabszolgaként tartja az embert
dorombolva körmöt kieresztve miákolva elér mindent
nincs olyan pamutgombolyag ami őt ne illetné meg soha sem
mégis mikor rossz fát tesz a tűzre
bántja ok nélkül a kutyát őkelme
tudom, hogy büntessem meg a bundás plüss kéjencet
ketrecbe rakom éjszakára hogy mozdulni se bírjon őkelme
szabadsága korlátozva remélem tanul belőle
ott majd gondolkodhat a bűnös a sötét pincében
bezárom ne halljam hogy nyivákolgat a szörnyeteg
ha nincs tér hol mozoghat ha nincs fény hol biztonságban van
s hol a patkányok egerek rajta kuncognak
ott rájön, még sem ö az uralkodó dominancia
lejjebb vesz a büszkeségéből
lesz belőle egy időre újból jó cica
és én rájövök mily szerencse ért engem
féken tudom tartani a kis kedvencem
hál isten nem kell orvoshoz vinnem
a kettőnk kis titka marad
klausztrofóbiás a macskám
Bogdán Krisztián - Puha mancs
2013.03.13. 11:05 :: mateutja
Szólj hozzá!
Címkék: klausztrofóbiás a macskám
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.