Csendben, észrevétlen lemozdult
A valóság síkjáról a világ
Nagyot csattant és lecsorbult
Belőle egy szilánk.
Valamiért jól állt neki
A földre hullott, s hagytam
Hisz úgy tetszik, ha valami
Ilyen édes és szokatlan.
Azóta a varjak a fecskék mellett ülnek
A cipőim éjjel beszélnek hozzám
Az órák percenként kilencvenet ütnek
És klausztrofóbiás a macskám.
Horváth Nikolett - Valami más lett
2013.03.13. 11:11 :: mateutja
Szólj hozzá!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.