Nem nyávogott,csak nézett.
Két kék szeme most nem is fénylett.
Nézett szomorúan,mint egy festmény,
Nem volt az az élénk,fürge teremtmény.
Szürke szőre nyakán felállt,ha felé nyúltam,
Nem is mozdult,mikor magamhoz hívtam.
Éjszaka sem aludt,csak bámult,
Szeme az egér láttán meg sem rándult.
Másnap már velem tartott a teraszra,
S mögöttem gyorsan záródott a szűkös balkon ajtaja.
Hátra néztem,s meglepett a látvány:
Csak állt ott szegény reszketve,árván.
Így tudtam meg,hogy klausztrofóbiás a macskám.
Keszte Bálint - A szűk balkon macskája
2013.03.13. 11:18 :: mateutja
Szólj hozzá!
Címkék: klausztrofóbiás a macskám
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.