Olyankor egy kissé megfordul a világ.
Az utcaseprők olykor mindig álmosak,
Csálén áll kezükben a seprű, a lapát.
S a téren nem mi nézzük őket most, hanem
A kőszobrok néznek komoran másokat.
Olykor mindig kérdő felhők futnak széjjel,
És nem áll össze eggyé egészen az ég,
A Hold elfelejtett elfogyni az éjjel,
De még a koldusnak sem jut a járdaszélen
Egy valamirevaló cigarettavég.
Most búcsúztunk el. És talán ezért van.
Ekkor lesz Egészből - Fél. Egy meg egy, újra.
A világnak rendjét viszed el magadban…
S helyeden már árnyék kaparja a falat,
Az értelmét lassan mindennek lenyúzva.
Ezért zár be sorba minden üzlet, pékség,
Mert ha nem vagy már itt, miért is lenne nyitva?
Ezért tűnik el az égről fenn a kékség,
S ezért, hogy az utcán - azt hiszem - a bácsi
Imént a kutyáját a neveden hívta.
Ezért görbült meg a körforgalom íve,
S mert nem jössz holnapig: mára úgy is hagyták.
Ezért, hogy meghasadt a harangok szíve,
S mert Te nem vagy most itt, szabadságul neki,
Ezért lett klausztrofóbiás a macskám.
