Megőrít!
…
Az érzés.
Pont azzá lettem,
Mit megvetettem.
Felrúgok minden szabályt,
Volt, nincs elvárás.
Kevés, hogy biztos kapaszkodó.
Tűz, szenvedély. - hamvadó.
Miért múlik?
Akartalak,
Ledöntöttem ezer falat.
De tudod, untat az örökös harc.
Feladtam.
Most te küzdesz.
Vajon nem túl nagy falat?
Klausztrofóbiás a macskám.
Meg újabban én is az vagyok.
Vágjak bele a cseppet sem biztosba?
Amiért titkon 3 éve epedek?!
Csak te, újra és újra rácsaltál a helyesebbnek tűnő útra.
Pedig sivár, kiszáradt kórók közt haldoklom.
Miért kell mindig több és több?
Gyémánt darabok, nagyon apró darabok.
Álmomban óriások.
Különben is mi az, hogy érted leláncolt Prométheusszá válok?
Szép Adonisz pedig csak éjjelente hál velem,
álmomban kísért.
Talán megér egy misét.
Húz, mar, tép.
Eufória, ébredés.
Az agy dönt,
a szív meg hőbörög.
Ragyogó az életem,
Míg bele nem tévedsz, édesem.
Különben is klausztrofóbiás a macskám…
Sánczi Ramóna Klausztrofóbiás? - önfóbiás
2013.03.13. 11:27 :: mateutja
Szólj hozzá!
Címkék: klausztrofóbiás a macskám
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.