Szemem könnyes, remeg a szám,
Szívem vérzik, klausztrofóbiás a macskám.
Szegény Cirmi, egyre ül, üldögél,
Nem dobja fel se játék, sem egér.
Tavaly télen kezdődött a szörnyű betegség,
Mikor dorombolás helyett átnyávogta az estét.
Gyönyörű fehér bundáján maradt fekete folt,
A gaz kandúr tette vele, ki csalfa volt.
Így lett Cirmi játkosból, elkeseredett,
Mert mindhiába egy liftbe lakó kandúrba szeretett.
Azóta, ha a felvonó hangját meghallja Cirmi,
Véget nem érő zokogásával nem lehet bírni.
Egész nap lót, fut merengve az erkélyen,
Helyét immár nem leli zárt helységben.
Szemem könnyes, remeg a szám,
Szívem vérzik, klausztrofóbiás a macskám.