Már úgy volt, hogy vége és hogy nincs több mondanivalóm,
Hogy végre béke; hogy ingatag bár, azért nyugalom
-és csak huszonegy gramm fájdalom
De tudod, ma megint
ez a szívdobogva ébredés,
a percenkénti száztízes, szédítő ütőérverés-
és testem keresi,
de ha egyszer nincsen tűzlépcső,
adrenalin-alkotta szívliftakna lesz a légcső.
És az van, hogy zsibbad,
szorít és az a fekete folt-
Hogy beborít, mint befőttesüveg a gyertyalángot,
én meg -mint játékos
kölyökmacska a gombolyagba-
fuldoklok többszörösen önmagamba gabalyodva.
Hogy zárva, lakatolva, elásva mind a hét csakrám,
és néha komolyan félek már, hogy miattam talán
klausztrofóbiás a macskám.